Másfél héttel ezelőtt vettem észre a Hard Rock Magazin oldalán, hogy Blaze Bayley hazánkba látogat. Nagy örömmel és sietséggel vettem meg a jegyet, gondolván, hogy a Club 202 egy ilyen jó, híres énekesnek kicsi lesz. Mivel március 24-én volt a szülinapom és 25-én volt a koncert, így ez betudható volt számomra egy szülinapi bulinak is. A Maidenes munkája miatt Anyuval mentem a koncertre, aki ugyanúgy, mint én, nagy tisztelője Blaze a világ egyik legnagyobb, legjobb zenekarában eltöltött pár évének. Lehet azt mondani, hogy Blaze hangja nem illett bele a Maiden világába (főleg, ha a Dickinsonos érát nézzük, ahonnan Steve Harris nem volt hajlandó a régi számokat Blaze hangjához igazítani), de szerintem az X Factor és a Virtual IX lemez igenis kiváló volt.
A szólómunkásságát nézve az albumai tele vannak nagyszerű számokkal, és az évek során megtalálta azt a stílust, ahol nagyon jól el tud működni. Akár az első albumokat nézzük (Silicon Messiah vagy Tenth Dimension), vagy az újabbakat (Promise and Terror vagy az új The King of Metal), sallangmentes, letisztult, a heavy, a power és a thrash metal elemeit felvonultató mesterműveket rakott le az asztalra. Ezek mellett rengeteg tragédia is érte (Maiden utáni alkoholizmus, depresszió, felesége halála, állandóan lelécelő zenekartagok, hibás menedzsmenti lépések), és mégis itt van, nekünk, rajongóknak egyre jobb lemezeket ír, és megint összeszedte magát. Ez önmagában is becsülendő.
Anyuval külön érkeztünk, mert neki máshol volt programja, és megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy 10-15 ember állt a bejáratnál velem együtt. Ez a szám 70-80 emberre duzzadt az EGO Projekt alatt. Ez szerintem nagyon méltatlan volt, amit okozhatott (Blaze vetette fel a koncerten), hogy vasárnap volt, átállították az órát, illetve, hogy mindenki ivott a hétvégén, és elfogyott az emberek pénze. Hát én nem tudom, de ha maga a Maiden jött volna el mai fényében, minimum 70 ezer ember jött volna el (ahogy ez a létszám a Szigeten 2008-ban és 2010-ben is megvolt).
Amikor beléptünk a klubba, egyből Blaze fogadott minket a CD pultnál, és ő maga, egyedül árusította a plakátokat, pólókat, CD-ket és mindent. Ez nagyon szép gesztus volt tőle, a rajongók iránti szeretete és a zenei alázata is végig észrevehető volt.
Aki figyelemmel kísérte az utóbbi koncertek setlistjét, az tudta, hogy mire számítson. 5 új számot vett elő (Dimebag, The Rainbow Fades to Black vagy akár a címadó The Kings of Metalt is kiemelhetném). Szép számmal játszott a Tenth Dimension vagy a Silicon Messiah albumról is, a 2004-es Bleed and Belief albumról is jelen volt a Will to Win, és természetesen sok Maiden szám is elhangzott: The Clansman, Virus, Man of Edge, Lord Of The Flies, Futureal, Virus.
A kis létszámú közönség nagyon nehezen jött bele az éneklésbe, a rekedtre való ordibálásba, és egyáltalán nem volt pogó. Amikor a Man Of Edge számot jásztotta, Blaze még le is állította a zenekart, hogy bezsongassa a közönséget. De hála Istennek sikerült poénra vennie, és azzal húzni minket, hogy Budapest nem a metal egyik fellegvára-e? Elővette a mobilját, felrázott mindenkit, hogy ő bizony ezt felrakja a netre, és még ad esélyt arra, hogy bizonyítsuk: a kis létszámú közönség is tud hangos lenni (ami így is lett), úgyhogy érdemes a youtube-on követni a hivatalos Blaze csatornát, hátha tényleg feltűnik a videó.
Azt éreztem, hogy a közönség 1-2 szólószámot a régi albumokból ismert, a többit nem, és a Maiden számokat persze mindenki ismerte. Ez szerintem vesztesége volt a magyar közönségnek.
Ahogy előzőleg is írtam, a koncert alatt a zenekar tagjai 150%ot nyújtottak, és Blaze végig mosolygott, látszott rajta, hogy élvezi, amit csinál. És a közönséget is sikerült a végére felébreszteni.
A koncert vége után 5 perccel, a ruhatár felé menet újra árusította a kiadványait, és még sikerült megköszönnöm neki az amúgy nagyszerű, nagyon erős számokból összeállított koncertet!
Remélem, legközelebb többen leszünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése