Rengeteg olyan írás jelenik meg a neten, ami szidja ezt a CD-t. Én nem szeretnék beállni ebbe a sorba, hanem rajongói szemmel, más szempontok alapján szeretném bemutatni a lemezt.
Kezdjük a nyilvánvaló hiányosságokkal: Igen, a lemez nincs valami jól megkeverve, főleg ha az azelőtti albumot nézzük,akkor kimondottan szar hangzása van az anyagnak. A legtöbb dal némiképp depressziósabb az átlagnál ( kivéve a One more Step, The King of metal és a Fighter című dal,ami kimondottan pozitív szemléletű dal), de ez betudható annak, hogy sokadjára kellett átszerveznie a bandáját,meghalt a felesége, küzd a bipoláris zavarával.
Viszont amit kiemelnék, azok a szövegek (legyenek bármilyen depressziósak, vagy éppen keresik a kiutat, vagy akár emlékezés Dimebag Darrell-ről esetleg egy másik számban Ronnie James Dio-ról) nagyon jül sikerültek. Illetve aki hallotta élőben a dalokat akár tavaly ( koncertbeszámoló itt ) az tudhatja, hogy a dalok rendkívül jól szólnak élőben, és minden a helyén van. És azt se felejtsük el, hogy ez a CD magánkiadásban került a közönség elé, Steve Harris, az Iron Maiden főnök anyagi segítségével, de még így is limitáltak voltak a lehetőségei.
Úgy gondolom, hogy a dalok többszöri hallgatásra fognak "átjönni", meg kell adni neki a megfelelő időt. Becsülöm mindazt, amit a Maiden-es munkássága után elért, mert nem lehet kis dolog mindent a nulláról, immáron 14. éve, sokadik alkalommal mindent újjáépíteni: kidobni a menedzsereket,akik lehúzzák anyagilag, a megbízhatatlan ex-tagok lelépése, stb. Így én 8 pontot simán tudok adni a maximális 10-ből.
Itt tudjátok megrendelni a King of Metal albumot. Felhívnám a figyelmet az akusztikus albumra, amely Russian Holiday névre hallgat. Illetve meg lehet a webshopban rendelni a nemsokára megjelenő Soundtracks of my life válogatást, amelyen 2 új dal is hallható lesz!!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése